Falmatrica, üvegfólia, poszter, nyomtatás

Beatrix Potter,  (1866 - 1943) angol író, illusztrátor,

természettudós és természetvédő.

Saját kezűleg illusztrált gyermekkönyvei révén vált híressé.

Meséiben a brit tájat, a vidéki életet mutatja be. 

A könyvek főhősei állatok,  leghíresebb figurái, Péter nyuszi,

a mókus, malackáné stb. 

Beatrix Potter angol unitárius családban nevelkedett Manchester környékén. Nagyapja, Edmund Potter nyomdatulajdo-

nos volt,  apja, Rupert William Potter(1832–1914) pedig ügyvédnek tanult.  Édesanyja, Helen Leech (1839–1932)

pamutkereskedő és hajógyáros családból származott. Beatrix szülei 1863. augusztus 8-án házasodtak össze.

Néhány évvel később, 1866-ban megszületett a lányuk, Beatrix, 1872-ben pedig az öccse, Walter Bertram Potter.

Rupert Potter részvényekbe fektette a család pénzét, így az 1880-as évekre jelentős vagyonra tettek szert. Beatrixot

több nevelőnő is tanította. Az egyikük, Annie Moore javasolta a későbbi írónőnek, hogy illusztrált leveleit mesekönyvbe

foglalja. Beatrix felnőttként is jó kapcsolatot ápolt Annie-val, az ő gyermekeinek írta ezeket a leveleket. Beatrix és a

testvére sok apró állatot tartottak, sündisznókat, denevéreket, nyulakat, egereket, lepkéket és rovarokat. Tanulmányozták

és lerajzolták az állatokat. Beatrix gyakran beszélgetett is velük. Kétségkívül ez a tapasztalat is hozzájárult a későbbi

munkáihoz. Inspirálóan hatott a leendő írónőre a vidéki környezet is. Gyermekkorában gyakran nyaraltak testvérével

Skóciában, majd később Lancashire-ben. A gyerekek nagy szabadságot élveztek, bebarangolhatták a festői vidéket,

és felfedezhették a természetet.

Tizennégy évesen, 1881-ben kezdett naplót írni, mint sok korabeli lány. A feljegyzéseit egyszerű betűmegfeleltetéses 

titkosírással írta, amelyet  Leslie Linder fejtett meg 1958-ban. Lejegyezte a körülötte történő dolgokat, reflektált művészi

alkotásokra és művészekre, megjegyzéseket fűzött a társadalmi viszonyokhoz. A naplóból nem kapunk képet Beatrix

személyes problémáiról, de segít megérteni az akkori társadalmat. Emellett a fiatal lány érett gondolkodását és művészet

iránti érdeklődését is tükrözi. Az utolsó bejegyzés 1897-ből származik. A naplót nem csak az aprólékos kézírás töltötte meg,

hanem bőven helyt kaptak benne Beatrix vázlatos rajzai is.

Beatrix szülei nem küldték lányukat egyetemre, ami természetes volt akkoriban. Ehelyett otthon taníttatták. Beatrix nagy

érdeklődéssel merült bele a természettudomány különböző ágazataiba. Érdekelte a csillagászat, a rovartan, a növénytan,

de lelkesen tanulmányozta a régészeti leleteket, és fossziliákat is gyűjtött. Eközben természetesen mindent lerajzolt, így

születtek korai, természettudománnyal kapcsolatos rajzai. Az 1890-es években a mikológia állt tudományos érdeklődé-

sének középpontjában. Érdekelték a gombák, és szerette lefesteni őket. 1892 nyarán találkozott Charles McIntosh-sal,

a neves természettudóssal és mikológussal. McIntosh segített Beatrixnek pontosítani a rajzait, taxonómiát tanított neki.

Télen pedig élő gombapéldányokkal látta el. Beatrix Potter tanulmányozta a gombákat és a mikroszkopikus gombafo-

nalakat kezdte rajzolni. Hamarosan arra az elhatározásra jutott, hogy megjelenteti a gombákkal kapcsolatos észrevételeit,

de nőként, mindenféle felsőfokú végzettség híján erre nem sok esélye volt. Kénytelen volt letenni a tervéről.